Piszkapeti’s Weblog

Jó ideje folyik a cirkusz a debreceni Wass Albert-szobor felállítása körül. Már tavaly nyáron elkezdődött, s most újra fellángolt a vita. Én se vagyok Wass-rajongó, regényei, elbeszélései számomra túl anakronisztikusak meg patetikusak. Nem vitatkozom a tiltakozó irodalmárokkal se a Wass-művek irodalmi értékéről. De ami felbosszantott: a Duna Tv Heti Hírmondó című műsorának február 17-i adásában nyilatkozó debreceni MSZP-s önkormányzati képviselő azt mondta, még olyan bírósági ítélet van érvényben Wass Albert ellen, amely szerint az író háborús bűnös.
Ez már megint egy olyan megnyilatkozás magyar baloldaliak részéről, ami megegyezik a románok általános véleményével. Pontosabban: a román hivatalos álláspont kritikátlan átvétele. (Internacionalista módon, elvtársékhoz illően.) Ha nem tudnák, a kolozsvári népbíróság kommunistákból állott, akiknek érdekük volt (főleg magyar) nemeseket különféle koholt vádakkal elítélni, hogy aztán rátehessék a kezüket azok vagyonára. Nem összeesküvés-elmélet, hanem történelmi tény, hogy a kommunisták abban az időben, egyéb gaztetteik mellett, ilyesmiket csináltak – Magyarországon is. Románia többször kérte az Egyesült Államoktól Wass Albert kiadatását, de az amerikaiak – mindannyiszor utánajárva a vádaknak és ennek következtében ártatlannak találva az írót – megtagadták azt.
A fent leírtakkal nem Wass írói munkásságát dicsérem, mert mint említettem, nem vitatkozom irodalmárokkal, mivel nem vagyok az. De az ügy politikai felhangjai bosszantanak. Ugyanis nemcsak hogy régi kommunisták álláspontja köszön vissza egy MAGYARORSZÁGI képviselő nyilatkozatából, hanem ráadásul a román nacionalista hatalomé is.
A magyarországi balosoknak kísértetiesen hasonló politikai félelmeik vannak, mint a román politikusoknak. Netán egy követ fújnak?

Orbán Viktor „évértékelő” beszédéről szólt-szól a magyarországi írott és elektronikus sajtó. Kivesézik alaposan. Megkockáztatom, hogy talán még nem volt olyan magyar politikus, akinek a beszédeit ennyit elemezték. Az Index, a többiek mellett, megjósolta, különösebb siker nélkül, miről fog szólni a Fidesz-elnök szpícse. A portál egyébként az a fajta „liberális közép”, amely jobbnak-balnak egyaránt szeret beszólni – de érdekes módon a jobboldalnak többször. Azt mímelik, egyenlő távolságra állnak mindkét oldaltól, ám – hogy az orwelli szöveget kicsavarjam – az egyiktől egyenlőbb távolságra vannak.
A fentiek ellenére én tudok derülni akkor is, ha a jobbosokat csesztetik. Most is jól szórakoztam beszédjóslatuk egyik keretes részén: „Orbán Viktor évértékelő beszédeiben visszatérő elem az ismétlés (…). Csak a technika érthetősége kedvéért készítettük az alábbi, tartalmilag értelmetlen példát: Mert a kutya ugat. A kutya ugat, és nem makog kedves barátaim. Azt szokták mondani, hogy ugatás nélkül a kutya olyan, mint a lámpa fény nélkül, vagy a télikabát bélés nélkül. Az ugató kutyák most makognak. Makognak, holott ugatniuk kellene.” Bizonyára Orbán is röhögne ezen a frappáns paródián, bármelyik humorista becsületére válna. Ám, feltételezem, nem nevet a – főleg radikális – jobboldaliak nagy része. Legalábbis nekem az az érzésem, jobbosokkal beszélgetve, illetve a sajtójukat olvasva, hogy ilyen esetekben megszűnik a humorérzékük. Egyik példa erre, hogy sokan közülük nem hajlandók megnézni a Heti Hetest. Való igaz, Jáksó László műsorában engem is gyakran felbosszantanak azzal, hogy az egyik politikai oldalnak (na vajon melyiknek…?) sokkal többször beszólnak, szintén egyenlőBB bánásmódot alkalmazva. De rengeteg más, nem politikai jellegű poén is elhangzik, amiért érdemesnek tartom megnézni. (Hajós a kedvencem, s az EmilRulezt is szeretem.) 🙂
Valaki feltette a kérdést, miért nincs a jobboldaliaknak is hasonló műsoruk. De hát pótolja Fábry, ugyanazon a tévécsatornán! (Amúgy jobboldali meg baloldali humor??? Beteg az a „kurva” ország.)

Ui.: Nem tagadom: nem tudok mindkét oldaltól egyenlő távolságra állni. Amióta ilyen elkúró kormány vezeti Magyarországot, élén Pinokkióval… Egyébként kedvenc idézetem a mai Orbán-beszédből: „A bajok gyökere ott van, hogy ma olyanok építik a kapitalizmust, akik 20 éve azzal riogattak, és olyanra is építik, amilyennel riogattak minket.”

A Transindex , azon belül a Bloodymary.ro jóvoltából egy Wizzair-repülőjegyet kaptam. Köszönöm! 🙂 Még nem tisztáztuk a részleteket, az úti célt se döntöttem el: csak örülök.

Hogy mivel nyertem? Kocsmakritika-paródiát írtam.

Az idei Grammy-díj-kiosztón a Slayer nyert a legjobb metáldal kategóriában, a Final Six című számával – lásd itt. Az „öreg” rockerek ma is erejük teljében vannak: az ötven felé közeledve tántoríthatatlanul, magas színvonalon játsszák a metált. Le a kalappal előttük!

P. S. Jellemző, hogy az origo Grammyről szóló cikke meg sem említi a Slayert. 😦

Ellenérzéssel, berzenkedve ültem le megnézni a héten a Zeitgeist című dokumentum(?)filmet, a kolléganőm többszöri ajánlására. Már megint egy összeesküvés-elmélet, amiből pénzt csinálnak, morogtam magamban. Igaz, a pénzcsinálásnak ellentmond, hogy ingyen ott a neten (nem kell letölteni, megtekinthető a fenti linken, magyar felirattal is). Aztán miután megnéztem, izgalmasnak és gondolatébresztőnek találtam. A film kétórás, és három részből áll: az első a vallással foglalkozik, a hatalmi elnyomás egyik eszközének tekintve azt, a második rész a 2001. szeptember 11-i eseményeket járja körül, meggyanúsítva a Bush-kormányzatot (erről már hallhattunk korábban is), a harmadikban pedig a jegybankok „kizsákmányolására” hívja fel figyelmünket.
Érdemes venni a fáradságot és megnézni. Ha nem is hiszitek el a benne foglaltakat, szórakozásnak is megteszi. 🙂 Ám mindenképp elgondolkodtatnak a történelmi összefüggések.
Kíváncsi vagyok, mit szólnak hozzá látogatóim. Van, aki fel tud hozni konkrét ellenérveket?

Az új évben még semmit sem írtam. Amint azt megígértem a blogom indításakor, zenéről is fogok írni. Általában kemény rockzenét, illetve metalt hallgatok, mégse azzal kezdem. Mindig nyitott voltam más stílusok felé, hisz unalmas lenne csak zúzást hallgatni (amint azt egy black metal zenész nyilatkozta). 🙂 De az alternatív zenéket sokáig kissé ellenségesen figyeltem. Hogy miért? Mert legtöbbször olyanok hívták fel a figyelmemet rájuk, akik lenézték/lenézik a metalt, és felülről közelítettek: „Ez a menő/intelligens muzsika, nem a te buta zajod!” Nem csoda, ha a Kispál meg a hasonló zenék rajongóival szemben sokáig előítéleteket tápláltam: joggal feltételeztem, hogy lenéznek a zenei ízlésem miatt. Amúgy persze tetszett/tetszik a Hiperkarma, az Amorf Ördögök és hasonlók, de ezeket inkább ízletes csemegének tartom, mintsem mély tartalmú, maradandó alkotásnak (kivétel a Sziámi!), és szerintem sokan sznobizmusból hallgatják – mert hát bizonyos körökben az a menő, ugye? 😛
Amikor olyan személy ajánl figyelmembe ún. alternatív bandát, akinek amúgy az enyéméhez hasonló az ízlése, vagy ha ajánló személy nélkül, „direktben” ismerek meg ilyen zenét, felfedezem, milyen csodákra képes a műfaj. Lehet, hogy kissé lemaradtam, de nemrég ismertem meg Péterfy Borit meg az őt kísérő Love Bandet, illetve 2007-es albumukat (az együttes neve: Péterfy Bori & Love Band). Az első szám a Hajolj bele a hajamba, amely sikerrel fut a Petőfi rádión. Kitűnő lemezindító: reggae-s lüktetés az elején, majd beates tempó, fülbemászó dallam, játékos, kacér szöveg („…hajolj bele a hajamba, dúdold bele, hogy labamba…”). Utána az egyik kedvenc dalom következik, a Vámpír. Számomra quimbys hangulatot áraszt, morbid, ugyanakkor a dallama, illetve a Bori hangja lenyűgöz. A dobok hangosak, kemény alapot biztosítanak, mégis nyugis a szerzemény. Az Ópium még csendesebb, szomorúságot áraszt, de csak az elején, mert rögtön lehet bulizni rá. A Hello modern dizájn szintén klassz, ritmusos, de nem tetszik az az az elektro szinti alap – a refrén viszont kárpótol. A Hideg lány már elsőre is roppantul szimpatikus, mivel a gitár olyan jó reszelősen szól az elején, a basszus is erősen döng, technikás hangszerkezelés, visít a szólógitár – szóval az egész eléggé kemény szám, akár progresszív metalos játszadozásnak is beillik. 🙂
A Csobogásnak a nyugissága fogott meg, aztán jön a másik kedvencem a lemezről: Délelőttök a kádba’. Nem csak azért, mert Lovasi András is énekel, de azért is. A Kispál és a Borz énekese nagyon beleillik, és a számról amúgy nem tudok mit írni, csak azt, hogy zseniális, a szövegét is beleértve. Az utóbbi dal volt a tetőpont. A többi is kitűnő, de hiába áradozom mindegyikről külön-külön, hallani kell az összest.
A lemez, egyéb érdemei mellett, izgalmas hangszerelésű.
Már jó ideje nem érdekel az alternatívrajongók (esetleges) nagyképűsége, tehát nem az alapján ítélem meg a különféle zenéket. Maradok metalrajongó, de emellett természetesen még rengeteg remek muzsika van a világon (nyugi, nem most jöttem rá!). 🙂 Például a Péterfy Bori & Love Band.