Már húsvét előtt gondoltam, hogy írok erről, Tempfli József nagyváradi püspök húsvéti pásztorlevelét olvasva. Aztán elhalasztottam, hogy ne sértsek senkit húsvéti (talán lelki) készülődésében. (Czika Tihamér viszont elébe ment, s vitát gerjesztett.) 🙂
Tempfli püspök úr üzenetéből azt szűrtem ki, hogy nagyvárosi tapasztalatból merítkezik: úgy látja, a vallástalanság jellemzi a tömegeket, de talán sokan közülük titokban vallásosak, csak szégyellik nyíltan vállalni. Lehet, hogy a „felvilágosult” nagyváradi magyaroknál így van, de mindez nem érvényes Erdély más részére, például a tömbkatolikus Gyergyó vagy Csík esetében. Ott sokszor furcsán néznek az emberre, ha nem katolikus, s ha netán megfogalmazza a véleményét, hogy nem látja értelmét se egyháznak, se vallásnak, formaságaikkal együtt (keresztelés, templomi esküvő stb.). Olyankor megbotránkoznak. 2008-ban. A 21. században.
Tulajdonképpen a helyi többség nem is a hitet kéri számon vagy várja el tőlem és másoktól, hanem a hagyományokkal egybefonódó vallási formaságok betartását. Azt még elnézik, ha nem jársz templomba (habár felső-háromszéki, katolikus lakótársam ezen is megbotránkozott, s nem fért a fejébe, hogy lehet valaki vallástalan – pedig ő felsőfokú végzettségű!), de ha például kimondod, hogy a gyereked megkeresztelését sem tartod fontosnak, azon kiakadnak, s nem értik. És itt nem ájtatos öregasszonyokról van szó, hanem huszonévesekről. (!) Ez nem más, mint a szokás, a hagyomány kritikátlan követése, a gondolkodás hiánya és a nyájszellem. Ez zavarja agnosztikus énemet, és nem a hitük. Az zavar, hogy például nem képesek megérteni: van, aki szerint nem pogány az, akit nem keresztelnek meg.
Mindennek ellenére nem fogok szembemenni hozzátartozóim akaratával pl. a keresztelést illetően, mert akkor infantilisnak, gyerekes lázadónak tartanának, semmi többnek. S nem halok bele egy-két liturgiába. Így, kedves keresztény Testvéreim, hazudni fogok, a helyi társadalmi konvenciók tiszteletben tartása miatt. És alkalomadtán hazudni fogok a papnak, amikor a szertartás rítusai szerint kérdezni fog; olyasmit mondok majd neki, amiben valójában nem hiszek. Gépiesen.
Semmi égbekiáltó nincs ebben, kedves Testvéreim. Rengetegen ezt teszik. Addig nincs botrány, amíg követem a rítust. Isten látja lelkemet. A tömegek nem.

Reklámok

Azt írja ma Kiss Bence a Transindexen, hogy rengetegen kattintanak a blogjára, mert leírta benne a következő három szót: Paris Hilton puncija. Már a Kiss név is klikkvonzó lehet, a neves amerikai rockbanda miatt.
Kíváncsian várom én is a hatást. 🙂

„Sampon csalán” – ez áll egy sampon dobozán. A több nyelven feliratozott termék gyártói valószínűleg nem magyarok, és úgy látszik, fordításnál elégségesnek tartják, ha megnézik a szótárban: lássuk csak, hogy is van magyarul az, hogy sampon? hát a csalán? (Székelyesen: csihány – de ezt bizonyára nem írta a diksöneri.) Aztán szépen egymás mellé rakják a két szót, mindegy, helyes sorrendben-e, meg hát szóösszetételről valószínűleg nem is hallottak…
De mért is szidom a külföldi fordító-iparosokat, amikor elég végigmenni a számomra oly kedves fővárosunk (Budapest!) utcáin, és a magyar korrektor zsebében kinyílik a piros golyóstoll. A leggyakoribb hiba az, hogy különírnak olyan szavakat, amelyeket egybe kellene írni. Meg ott a legtöbbször hosszú i-vel ékeskedő szerviz (itt én írtam helyesen, röviddel, mielőtt bárki is belekötne). A Rákóczi úton pedig, közel a Blaha Lujza térhez, óriási feliratba ütköztem (legalábbis 2-3 éve még ott volt) „ÜZLETHELYSÉG”. Na, ezek szerint helyiségnévtáblát kéne írnunk.
Liberalizmus ide vagy oda, én büntetném a helytelen feliratok elkövetőjét. Egy illetékes korrektor megelőzhetné a bűntettet azzal, hogy minden készülő cégtáblát, közhasznú, tájékoztató feliratot ellenőriz, s ha valaki az ő engedélye nélkül helyezne közszemlére pannót, akkor azt megbüntetné.
Döntöttem: jelentkezni fogok Demszky főpolgármester úrnál utcai korrektornak – Grétsy és Vágó úgyse állnak már meg, egy percre se… Ha a városvezető alkalmaz, hibánként nem is kell nagy összeget felszámolnom, úgyis meggazdagszom! 🙂 Ráadásul a város is jól jár: megszabadul az ortográfiai nyavalyáktól.

Jó ideje folyik a cirkusz a debreceni Wass Albert-szobor felállítása körül. Már tavaly nyáron elkezdődött, s most újra fellángolt a vita. Én se vagyok Wass-rajongó, regényei, elbeszélései számomra túl anakronisztikusak meg patetikusak. Nem vitatkozom a tiltakozó irodalmárokkal se a Wass-művek irodalmi értékéről. De ami felbosszantott: a Duna Tv Heti Hírmondó című műsorának február 17-i adásában nyilatkozó debreceni MSZP-s önkormányzati képviselő azt mondta, még olyan bírósági ítélet van érvényben Wass Albert ellen, amely szerint az író háborús bűnös.
Ez már megint egy olyan megnyilatkozás magyar baloldaliak részéről, ami megegyezik a románok általános véleményével. Pontosabban: a román hivatalos álláspont kritikátlan átvétele. (Internacionalista módon, elvtársékhoz illően.) Ha nem tudnák, a kolozsvári népbíróság kommunistákból állott, akiknek érdekük volt (főleg magyar) nemeseket különféle koholt vádakkal elítélni, hogy aztán rátehessék a kezüket azok vagyonára. Nem összeesküvés-elmélet, hanem történelmi tény, hogy a kommunisták abban az időben, egyéb gaztetteik mellett, ilyesmiket csináltak – Magyarországon is. Románia többször kérte az Egyesült Államoktól Wass Albert kiadatását, de az amerikaiak – mindannyiszor utánajárva a vádaknak és ennek következtében ártatlannak találva az írót – megtagadták azt.
A fent leírtakkal nem Wass írói munkásságát dicsérem, mert mint említettem, nem vitatkozom irodalmárokkal, mivel nem vagyok az. De az ügy politikai felhangjai bosszantanak. Ugyanis nemcsak hogy régi kommunisták álláspontja köszön vissza egy MAGYARORSZÁGI képviselő nyilatkozatából, hanem ráadásul a román nacionalista hatalomé is.
A magyarországi balosoknak kísértetiesen hasonló politikai félelmeik vannak, mint a román politikusoknak. Netán egy követ fújnak?

Orbán Viktor „évértékelő” beszédéről szólt-szól a magyarországi írott és elektronikus sajtó. Kivesézik alaposan. Megkockáztatom, hogy talán még nem volt olyan magyar politikus, akinek a beszédeit ennyit elemezték. Az Index, a többiek mellett, megjósolta, különösebb siker nélkül, miről fog szólni a Fidesz-elnök szpícse. A portál egyébként az a fajta „liberális közép”, amely jobbnak-balnak egyaránt szeret beszólni – de érdekes módon a jobboldalnak többször. Azt mímelik, egyenlő távolságra állnak mindkét oldaltól, ám – hogy az orwelli szöveget kicsavarjam – az egyiktől egyenlőbb távolságra vannak.
A fentiek ellenére én tudok derülni akkor is, ha a jobbosokat csesztetik. Most is jól szórakoztam beszédjóslatuk egyik keretes részén: „Orbán Viktor évértékelő beszédeiben visszatérő elem az ismétlés (…). Csak a technika érthetősége kedvéért készítettük az alábbi, tartalmilag értelmetlen példát: Mert a kutya ugat. A kutya ugat, és nem makog kedves barátaim. Azt szokták mondani, hogy ugatás nélkül a kutya olyan, mint a lámpa fény nélkül, vagy a télikabát bélés nélkül. Az ugató kutyák most makognak. Makognak, holott ugatniuk kellene.” Bizonyára Orbán is röhögne ezen a frappáns paródián, bármelyik humorista becsületére válna. Ám, feltételezem, nem nevet a – főleg radikális – jobboldaliak nagy része. Legalábbis nekem az az érzésem, jobbosokkal beszélgetve, illetve a sajtójukat olvasva, hogy ilyen esetekben megszűnik a humorérzékük. Egyik példa erre, hogy sokan közülük nem hajlandók megnézni a Heti Hetest. Való igaz, Jáksó László műsorában engem is gyakran felbosszantanak azzal, hogy az egyik politikai oldalnak (na vajon melyiknek…?) sokkal többször beszólnak, szintén egyenlőBB bánásmódot alkalmazva. De rengeteg más, nem politikai jellegű poén is elhangzik, amiért érdemesnek tartom megnézni. (Hajós a kedvencem, s az EmilRulezt is szeretem.) 🙂
Valaki feltette a kérdést, miért nincs a jobboldaliaknak is hasonló műsoruk. De hát pótolja Fábry, ugyanazon a tévécsatornán! (Amúgy jobboldali meg baloldali humor??? Beteg az a „kurva” ország.)

Ui.: Nem tagadom: nem tudok mindkét oldaltól egyenlő távolságra állni. Amióta ilyen elkúró kormány vezeti Magyarországot, élén Pinokkióval… Egyébként kedvenc idézetem a mai Orbán-beszédből: „A bajok gyökere ott van, hogy ma olyanok építik a kapitalizmust, akik 20 éve azzal riogattak, és olyanra is építik, amilyennel riogattak minket.”

A Transindex , azon belül a Bloodymary.ro jóvoltából egy Wizzair-repülőjegyet kaptam. Köszönöm! 🙂 Még nem tisztáztuk a részleteket, az úti célt se döntöttem el: csak örülök.

Hogy mivel nyertem? Kocsmakritika-paródiát írtam.

Az idei Grammy-díj-kiosztón a Slayer nyert a legjobb metáldal kategóriában, a Final Six című számával – lásd itt. Az „öreg” rockerek ma is erejük teljében vannak: az ötven felé közeledve tántoríthatatlanul, magas színvonalon játsszák a metált. Le a kalappal előttük!

P. S. Jellemző, hogy az origo Grammyről szóló cikke meg sem említi a Slayert. 😦