Már húsvét előtt gondoltam, hogy írok erről, Tempfli József nagyváradi püspök húsvéti pásztorlevelét olvasva. Aztán elhalasztottam, hogy ne sértsek senkit húsvéti (talán lelki) készülődésében. (Czika Tihamér viszont elébe ment, s vitát gerjesztett.) ![]()
Tempfli püspök úr üzenetéből azt szűrtem ki, hogy nagyvárosi tapasztalatból merítkezik: úgy látja, a vallástalanság jellemzi a tömegeket, de talán sokan közülük titokban vallásosak, csak szégyellik nyíltan vállalni. Lehet, hogy a „felvilágosult” nagyváradi magyaroknál így van, de mindez nem érvényes Erdély más részére, például a tömbkatolikus Gyergyó vagy Csík esetében. Ott sokszor furcsán néznek az emberre, ha nem katolikus, s ha netán megfogalmazza a véleményét, hogy nem látja értelmét se egyháznak, se vallásnak, formaságaikkal együtt (keresztelés, templomi esküvő stb.). Olyankor megbotránkoznak. 2008-ban. A 21. században.
Tulajdonképpen a helyi többség nem is a hitet kéri számon vagy várja el tőlem és másoktól, hanem a hagyományokkal egybefonódó vallási formaságok betartását. Azt még elnézik, ha nem jársz templomba (habár felső-háromszéki, katolikus lakótársam ezen is megbotránkozott, s nem fért a fejébe, hogy lehet valaki vallástalan – pedig ő felsőfokú végzettségű!), de ha például kimondod, hogy a gyereked megkeresztelését sem tartod fontosnak, azon kiakadnak, s nem értik. És itt nem ájtatos öregasszonyokról van szó, hanem huszonévesekről. (!) Ez nem más, mint a szokás, a hagyomány kritikátlan követése, a gondolkodás hiánya és a nyájszellem. Ez zavarja agnosztikus énemet, és nem a hitük. Az zavar, hogy például nem képesek megérteni: van, aki szerint nem pogány az, akit nem keresztelnek meg.
Mindennek ellenére nem fogok szembemenni hozzátartozóim akaratával pl. a keresztelést illetően, mert akkor infantilisnak, gyerekes lázadónak tartanának, semmi többnek. S nem halok bele egy-két liturgiába. Így, kedves keresztény Testvéreim, hazudni fogok, a helyi társadalmi konvenciók tiszteletben tartása miatt. És alkalomadtán hazudni fogok a papnak, amikor a szertartás rítusai szerint kérdezni fog; olyasmit mondok majd neki, amiben valójában nem hiszek. Gépiesen.
Semmi égbekiáltó nincs ebben, kedves Testvéreim. Rengetegen ezt teszik. Addig nincs botrány, amíg követem a rítust. Isten látja lelkemet. A tömegek nem.
március 27, 2008
március 27, 2008 at 11:05 am
Azt a bátor embert tudom tisztelni a legjobban aki már nem hazudik többet senkinek, nem hajtja le a fejét, hanem ki meri jelenteni: nem hazudok többet! Sem a pap előtt, sem a rokonaim előtt sem a barátaim előtt nem játszom többet a konformista színjátékot. Ateista/agnosztikus vagyok, és büszke vagyok saját felvilágosodásomra. 2008-ban vagyunk, egy szekularizálódó kontinensen. Ez már nem szégyen, sőt erény. És mindenek felett szabadság. És a jövő itt kezdődik el.
március 27, 2008 at 11:22 am
Ezt ironikus írásnak is szántam egyben, de persze van valóságalapja. Nem szégyellem a fentieket, csak nem látom értelmét szembemenni a megrögzött hagyományokkal. Mivel rájöttem, hogy hiába is mennék. Egy példa: az egyik barátom – bár tudja, hogyan gondolkodom a vallásról – keresztszülőnek kért fel. Ő se nagy hívő, de a szokáshoz ragaszkodik. És egyszerűen nem érdekli, mit gondolok erről (hisz mégis fölkért). Én pedig nem akartam megsérteni. Ilyen helyzetben nagy sértés lenne visszautasítani a felkérést azzal, hogy „nem vagyok vallásos”. S ha már igent mondtál, a szertartáson azt kell tenned, amit annak szabályai megkövetelnek. De nem haltam bele: a templomból kijőve élem tovább a saját vallástalan életemet.
március 27, 2008 at 11:44 am
Ez egy kicsit olyan mint a melegek mozgalma Amerikában a 90-es években. The Comming out of the closet. Minél több ember vállalja nyílvánosan fel, annál több ember kerül elő, és kap bátorságot erre. Az egész egy kritikus számról szól, egy kritikus médiamegjelenésről. Legyen egyre több kinyilatkoztatás, és egyre több ezen oldalú cikk, riport, magazinműsor. És meglátod mennyire beindul az egész. Ez történt legtöbb nyugat európai államban az utóbbi 15-20 évben. Ma már nem tabu, nem szégyen, nem probléma az ateizmus. Ez itt is el fog jönni. Ez most ebben a fázisban elsősorban rajtunk múlik, a tavaszhozó fecskéken. Az idő eljött. Tudod te is, hogy a mi generációnkban az ateisták/agnosztikusok aránya akár 40-50%-ot is eléri. Van mire építeni. Én hiszek abban, hogy el kell kezdeni. Nem zavar, ha ezért engem most sokan elítélnek. Az idő nekünk dolgozik.
március 27, 2008 at 12:11 pm
Nekem az jutott eszembe erről, hogy a közömbösség megöl felvilágosodást, hitet egyaránt: például a barátom – és hozzá hasonlóan sokan mások – közömbösek mind a vallással, mind az ateizmussal szemben. Nem vallásosak, hanem csak követik a helyi többség szokását, „mert úgy illik”. Ilyen hozzáállással nem várhatsz nagy „beindulást”.
Tehát itt tkp. nem is vallásosságról van szó, csupán a hagyományhoz való ragaszkodásról. (Én viszont nem ragaszkodom hozzájuk.) Meg családi okokról.
március 27, 2008 at 12:29 pm
Elmondásod szerint ragaszkodsz.
március 27, 2008 at 12:41 pm
Nem. Csak nem akarok megsérteni senkit.
március 27, 2008 at 12:46 pm
A “nem akarok megsérteni senkit” gyakorlatilag azt jelenti, hogy magadba folytod identitásod. Hol itt a szabadság? Mitől félsz? Miért szégyen ez még mindig?
Illetve a legnagyobb kérdés: miért sértés az, ha valaki kinyílvánítja a többségtől eltérő “hitét”? Miért sértés egy kereszténynek az ateista megnyílvánulás? Nem vagyunk talán egyenlőek? Nincs egyforma szollásszabadságunk? Tiltott az értékrend-vita, az értékrend-megkérdőjelezés?
Ugyanezzel a filozófiával azt is mondhatnánk, hogy a kommunizmus alatt nem beszélünk az elnyomásról, a rendszer szörnyűségeiről, mert sértheti a párthű barátunkat.
Ideje lenne felébredni abból a tévhítből, hogy ez sértés. Nem sértés. Ugyanannyi jogunk van kinyílvánítani világnéztünk mint nekik. Ha ezért megsértődnek, akkor korlátozottak. Magukra vessenek.
március 27, 2008 at 1:02 pm
Bizonyos környezetben – suliban/egyetemen/munkahelyen erről szóló eszmecserén, fórumokon stb. – én se tartom sértésnek. Nyíltan vállalom a barátaim előtt is a nézeteimet. De adott helyzetben, pl. a kereszteléskor, ha már felkértek, nincs mit mondanom. Akkor az irántuk való tiszteletből elvállalom. S jól érzem magam az ünnepi alkalmon (kaja, pia, baráti társaság).
március 27, 2008 at 1:07 pm
Hogyan tudsz megkeresztelni valakit, keresztapa lenni, ha nem hiszel benne? Nincsenek elvi problémáid azzal, hogy “a kereszténység újtára való nevelést” várják el tőled? Hisz a keresztapaság erről szól.
március 27, 2008 at 1:07 pm
Tehát ne érts félre: vasárnaponként nem járok templomba csak azért, hogy jaj, mit szólnak, sőt. Nem vagyok vallásos, és ezt vállalom. De adott helyzetben értelmetlen hangoztatni, főleg, hogy akkor, ott senkit nem érdekel. Mert ott másról van szó.
március 27, 2008 at 1:08 pm
Nincsenek, mert üres formaságnak tartom, amit barát iránti kötelességből megteszek.
március 27, 2008 at 1:09 pm
És mind tudjuk, a szülők is, hogyan gondolkodom minderről. De ha ők ragaszkodnak ehhez, és ez kell…
március 27, 2008 at 1:34 pm
Szerintem akkor is elvtelenség. Ha mindenki üressnek gondolja, miért csináljátok egyáltalán?
március 27, 2008 at 1:45 pm
Erről őket kéne kérdezd, én csak alkalmazkodom.
S más alkalommal talán majd beszélek erről velük. (Mint azt tettem a múltban is.)
március 27, 2008 at 2:28 pm
egy rovid kis (megtortent) dolog: Argentinaba (talan az 50-es evekeben) kitelepedett magyar ertelmisegi csalad, ferj es feleseg, ateistak , tobb gyerekuk is van, akit en ismerek, az egyik leany, akit szigoru vilagi iskolakban, ateista “elvek” szerint neveltek. A lany 18 eves kora utan elhatarozta, hogy visszajon Europaban, megnezni nagyszulei orszagat, es annyira megtetszett itt, hogy elhatarozta, itt telepedik le . Ahova el szeretnek jutni, az hogy itt ismerte meg a vallas fogalmat es utana itt megkeresztelkedett, tulajdonkeppen nagyon sajnalta hogy az elozo 18 evebol kimaradt ez a dolog. Most nem azt mondom, hogy a szuleinek nem volt meg minden joguk, hogy igy tegyenek, de ez az en szememben akkor is onzes, gyakorlatilag 18 eves koraig megakadalyoztak, hogy valaszthasson. Kivancsi vagyok hogy mas , hogy latja ezt ( Tihi velemenyet elore le tudnam irni, de remelem, hogy mas is ideszol )
március 27, 2008 at 2:49 pm
Nem írok véleményt, csak ennyit: minden valószínűség szerint legalább 3.237.864 lány esetében éppen fordítva történt a dolog az 50-es évek óta
március 27, 2008 at 2:59 pm
1. elnezest a sok helyesirasi hibaert, bevallom, kapkodtam…
2. tihi: ez mar velemeny, es elegge viccesre sikerult
))
március 27, 2008 at 3:10 pm
Szerintem meg eléggé komoly. Hisz te is tudod, hogy sokkal de sokkal nagyobb mértékben vannak a gyerekek kitéve vallásos indoktrinációnak mint a “szekulárisnak”, ha egyáltalán tekinthetjük az utóbbi súlykolásnak. Az arány legalább 20/1-hez. Ettől fogva a te sztorit egy fehér holló, és a relevanciája minimális.
március 27, 2008 at 4:03 pm
Az a sanda gyanúm, hogy ti (piszkapeti és tihi) erősen összekeveritek a modernizálódás/civilizálódás/nyugatiasodás iránti vágyatokat, illetve a frusztrációtokat ennek hiányában a dogmatikus vallásosság elleni fellépéssel. Tihi már-már meghatóan gyereeks buzgalommal hív harcra : “Ateista/agnosztikus vagyok, és büszke vagyok saját felvilágosodásomra. 2008-ban vagyunk, egy szekularizálódó kontinensen. Ez már nem szégyen, sőt erény. És mindenek felett szabadság. És a jövő itt kezdődik el.” – Nos, ez egy 18. századi francia pék vagy 20. század eleji cipész szájából akár komolyan is vehető lenne, de egy mostani értelmiségi ilyet azért komolyan nem mondhat:))
De visszatérve az összekevert dolgokra: nem az a ti (igazi) bajotok, hogy vallásos versus nem vallásos, hanem falusi versus (nagy)városi. Vannak magyarországi falvak, ahol egy szál pap se rontja a levegőt, a nyájszellem viszont igenis megvan, a megmondom a tutit-féle magatartás gúzsba köti az ott élni akarók kezdeményezőkedvét, ott is elítélnek, ha nem azt teszed, amit a szokás diktál, még akkor is, ha az nem tömjénszagú. Az erdélyi társadalom legfőbb baja nem a túlzott vallásosság, hanem hogy óriási behoznivalója van minden más téren: igenis a kutya is érző lény és csillapítjuk a fájdalmát, sőt, jogai is lehetnek, a nők nem fehércselédek, hanem egyenrangúak a pasikkal (hány “modern” agnosztikus várja el, hogy a nője takarítson helyette!), igenis nem eszünk szart, hanem megnézzük, mi az a büdös parizer, használjuk a netet stb.
Na, ha ezek mind ott vannak az erdélyi kisvárosi, falusi közösségekben, és még mindig zavar a vallásosság, akkor lehet aggódni! De addig csak kiöntjük agyereket a fürdővízzel, hiszen annyira nincs semmi(nk), hogy sok helyen a vallás az egyetlen kulturális összetartó erő.
Láttam én angol/holland falvakat, ahol vallásosak az emberek, és ez nem bánt senkit.És ismétlem, láttam ateista magyar(országi) falvakat, ahol nem hittek Istenben, viszont bioenergetikushoz járt az egész komjunity:)
március 27, 2008 at 4:17 pm
@ sárika:
Porszívózni én szoktam, én, az agnosztikus férfi!
március 27, 2008 at 4:58 pm
Persze, hogy nagyon sok baja van az erdélyi társadalomnak. Amiket ott felsoroltál, azokkkal mind egyetértek.
Bocs, de miért nem vehető komolyan az ha valaki büszkén vállalja fel saját maga ateizmusát/agnoszticizmusát? Nem tudom mennyire figyeled, de nyugati társadalmakban, médiában, közéletben ez a jelenség ma is egész komoly dolog. Mitől olyan nem értelmiségi ez neked, mikor pl. az Egyesült Királyságban igen elismert értelmiségiek beszélnek nyíltan erről a témáról?
március 27, 2008 at 8:01 pm
Az hogy mit tartunk értelmiségi magatartásnak, túl komplex választ igényelne,hiszen a kommunista társadalomban az értelmiségi volt az egyetlen vállalható, kultúramentő/jóértelemben-vett-elitista réteg, aminek a kebelén túlélési lehetőséget kaptak a polgári értékek és felemelkedési lehetőséget a prolik.Aztán ott van a transzilván értelmiségi szerep is, ami már valami messianisztikus borzalommá vált- szóval valóban, ezt a szót használni manapság elég kényes dolog.
Szerintem az értelmiségi(ség) valahol öszefonódik a polgáriasodással, és ezzel valószínűleg sokaknak borsot törnék az orra alá, ha szembe mondanám nekik. A volt szoci országokban tízezrével vannak olyanok, akik a felemelkedést, a szó szerint feudalista viszonyokból való kilábalást attól remélik, ha értelmiségiek lesznek. Ez egy nagyon tipikus kelet-európai viselkedésminta, és ezt a nyugatiak is észrevették rajtunk.Annyira hiányzik egy jól kidolgozott struktúra, szociális hálóról nem is beszélve, annyira szarnak a helyi önkormányzatok, a kormány és egyéb “felelős szervek” a régiók fejlesztésére, hogy olyan nem lehet nálunk, hogy az ember marad asztalosnak, mert annak tanult, azt szereti, ahhoz van tehetsége (és nincs kedve filozófálni), viszont normál körülmények között teszi ezt. Vagyis attól még nem alkesz, nem jár szar ruhában, nem hótt ignoráns mindennel kapcsolatban, ami nem a napi vodkája. AKi ezt el akarja kerülni Erdélyben, meg az anyaországban is, az elmegy a nagyvárosba diplomát szerezni, aztán azzal vagy kezd valamit vagy nem. Vagy kikupálódik vagy nem. De ez az egyetlen esélye.
És nem akar visszanézni, haza, a falusi/kisvárosi közösségbe, mert az visszahúzza, le, a mélybe. Sokaknak a falusi tradíciók elvetése, a vallás elvetése valamiféle ilyen reménység arra, hogy szocializálódjunk. És igaza van, csak szerintem nem ezt kéne kidobni…
március 27, 2008 at 9:41 pm
@ sárika:
„Nos, ez egy 18. századi francia pék vagy 20. század eleji cipész szájából akár komolyan is vehető lenne, de egy mostani értelmiségi ilyet azért komolyan nem mondhat:))” – írod. Szerintem ez nem Tihit minősíti, hanem a mai erdélyi magyar társadalmat, meg úgy általában a romániait. Bizony, nálunk még elkelnek a 20. század eleji cipészek a szókimondásukkal vagy a 18. századi gondolatok. Itt tartunk, sajnos.
És az általa berendezett könyvespolcon rengeteg érdekes könyv van, manapság felfedezek olyanokat, amiket korábban, gyerekfejjel nem értékeltem, a kalandregények miatt.
Amúgy pedig túl sötéten látod az itteni „prolik” világát: édesapám villanyszerelő, de nem jár szar ruhákban (szerinte biztos én járok abban), és nem alkoholista, hál’ istennek.
március 27, 2008 at 9:42 pm
Ja, és egy szakember – asztalos, villanyszerelő stb. – sokszor jobban keres, mint egy értelmiségi. Ez is családi tapasztalat.
március 27, 2008 at 9:47 pm
Én csak magam nevében beszélhetek. Sepsiszentgyörgyön születtem egy szakliceumot végzett technikai rajzoló majd pénzügyi ellenőr apa és egy szakliceumot végzett gyári raktárt könyvelő anya gyermekeként. Szüleim munkások voltak, bár sosem kétkeziek. Irodán dolgoztak papírokkal, számokkal, pénzzel. De nem mondhatnám, hogy igazi értelmiségi hátterem van.
De első osztálytól éretségiig azonban az akkori bejutási átlagok szerint a legjobb erdélyi magyar iskolában, a Székely Mikó Kollégiumban végeztem. Szolid nevelést kaptam itt. Jogegyetemet az ország talán legjobb magán jogi karán végeztem, a kolozsvári Dimitrie Cantemiren. Jelenleg a BBTE jogi karán mesterizek EU-s magánjogból, doktorira készülők a pécsi jogi karra.
Nem vetem meg a tradiciókat, egyeseket magam is követek, de igaz, hogy legtöbb egyszerűen nem érdekell. Sokkal jobban vonz a pop kultúra, a modern művészet, a média. Ateizmusom nem a múltam tagadása, nem vetem el a vallást. Egyszerűen azért nem mert sohasem hittem. Igen kis korom óta már vallás órákon vitában álltam a tiszteletes aszonnyal. Apám, nagyapám és dédnagyapám is meggyőződött ateisták (voltak).
Első generációs értelmiséginek tartom magam. A nacionalizmust és a vallást nem azért tagadom meg, mert menekülnék tőle. Az egyikből New Yorkban gyógyúltam ki egy multikulturális környezetben élve 2 évig, a másikban meg sosem voltam benne, és ahogy egyre többet olvastam ról, annál jobban örültem ennek a ténynek.
Vagyunk olyanok ki komolyan gondolják, és érveik is vannak. Nem feltétlenül parvenűség ez. Egyáltalán nem.
március 27, 2008 at 10:28 pm
Tihi: senki sem fogta rád, hogy parvenü vagy. Nekem személy szerint kissé túlzottnak és szélsőségesnek tűnt ez a kinyilatkoztatásod. Nem értem, miért kell annyira büszke lenni arra, ha valaki agnosztikus, és miért feltétlenül felvilágosult valaki. Erre mondtam, hogy a 18. századi pék még cak így tudta kifejezni az akkori francia katolikus egyházi visszaélésekkel szembeni rosszallását. Neki sem Istennel volt igazán baja, hanem az emberekkel.
Ami pedig a prolizmust illeti: most nem kell itt felszisszenni:)
Persze, hoyg vannak csóró értelmiségiek (is) és gazddg szerelők. Én már csak tudom: a gázszerelőnk milliókat kaszált tőlünk is…
Viszont igenis Erdélyben (na meg MO-on túlnyomórészt) a munkásosztály nagyrésze igenis alkesz, igenis szar ruhákban jár, nincsneek meg a minimális civilizációs elvi ismeretei, életében nem jért reptéren (hacsak nem Olaszba’ nem ment melózni), nem tud szépen enni, és nincs osztályöntudata. Csak frusztrációi. Ha nem hiszed, járj utána….
március 27, 2008 at 11:06 pm
A keresztények 95%-nak bármilyen ateista megnyílvánulás ami 1 mondatnál hoszabb (vagyis annál több, hogy nem hiszek istenben)”túlzottnak és szélsőségesnek” tűnik. Ez egyszerűen hiperérzékenység, és annak a megszokásnak a nyoma, hogy az egyházat és a vallást nem kritizálod.
Nincs elfogadható, finom, emészthető ateista menyílvánulás egy hívőnek. Egyszerűen lehetetlen úgy mondani, hogy ne érezzék (jogtalanul): sértőnek, extrémnek, mocskolódónak, túlzottnak.
Elhiheted nekem. Ez 18 év ateista kinyilatkoztatás tapasztalata.
Ebben a témában nem fair-rek az emberek. Nincs demokrácia, nincs vitafelület. Ebben a témában, vagy meghajlás van, vagy sértés.
március 28, 2008 at 12:05 pm
Nos, azt gondoltam először, hogy óóriási korkülönbségeink miatt nem értek/érttek valamit, vagy pedig más országban nőttünk fel??.
Én nálatok pár évvel (piszkapetinél kb 6-tal) idősebb vagyok, ami azt jelenti, hogy a Ceausescu Romániájába 17 éves koromig belekóstoltam. ELmondhatom, hogy abban a városban ahol éltem, a templombajárás, az Istenben való hit nyíltan megvallása egyenlő volt a börtön kockázatával: engem kapott már el a romántanárnőm templomba menet és kifaggatott, hogy ugyan mi is az a kereszt. Örülhettem, hogy nem lett nagyobb bajunk – igaz, ki kellett volna csapatnia a fél osztályt:) Aztán ott voltak a román szomszédaink, vagy éppen a magyar kommnsita érzelmű hazafiak: a nagyim hányszor mesélte, hogy a nagyapámnak baja volt, mert pár kollégája foylton provokálta amiatt, mert tudták róla, hogy templomba jár.
Garantálom tehát nektem, hogy Romániában 1945 és 1989 között az volt a baj, ha vallásos vagy, és azt üldözték is. Nemcsak papokat zártak be!
Tehát Tihi, azért gondolkozz el, mennyi sérelem, jogtalanság ért téged azért, mert ateista vagy, és mennyi veszéllyel járt vallásosnak lenni akár pár éve is. Csak összehasonlításképp:)
JA, még valami: mindez nemcsak 18 éve folyt. jelenleg Magyarországon, ha kokárdát tűzök a ruhámra, az utcán a munkások nagyrásze kiabálni kezd rám és belémköt. Ez többszöre előfordult veelm. Ha bejön egy ateista a házba (és sok van belőlük errefelé), és meglát egy keresztet a falon, kikéri magának, és lekezd hátrálni, mintha vámpír lenne és a fokhagymától félne. Nekem kell elnézést kérnem és magyarázkodnom, ha templomról beszélek. Annyira nem tisztelik a vallásomat és azt, hogy templomba járok (pedig ritkán teszem, amolyan vasárnapi/ünnepnapi katolikus vagyok), hogy azonnal SZűz Mária erkölcsiségéről kezdenek vicceket mondani, az összes papot pedofilnak nevezik stb. Ez a magyar proletariátus.
Úgyhogy ha valóban, de VALÓBAN annyit szenvedtek a ti modernségetek miatt otthon, gyertek csak Fletó országába! Tárt karokkal várnak:))
Még valami: piszkapeti, írod, hoy igenis szükségünk van szókimondó cipészekre. Hát, tudok egy 20 századi cipészinasról, aki viszont nem hiszem hogy túl sok jót hozott neked:))….
március 28, 2008 at 8:35 pm
Nos, mindenkinek megvannak a maga sztorijai, tapasztalatai. Nekem egy fanatikus baptista nagyapám volt, nyugodjék békében; hál’ istennek nem erőltetett semmit az unokáira, nem volt vele ilyen probléma. De abban a partiumi faluban, ahol élt, a falusi bunkóság keveredik a neoprotestáns fanatizmussal, a mai napig. A baptisták a református többségre is nagyon hatottak, sok a CE-s (a ref. egyházon belüli szektásodó mozgalom). A helyi református pap pár éve még elküldte a fiatal keresztyéneket a diszkóba téríteni, mert a diszkó ugyebár bűnös, világi dolog.
Gyergyóban természetesen nem kell hasonlókra gondolni, még inkvizícióra sem, de azért én, akit apám után katolikusnak kereszteltek, gyerekkoromban nem vertem nagydobra, hogy anyám baptista családból származik, és nincs is megkeresztelkedve a mai napig sem (a baptistáknál 16 éves korban keresztelkednek, s nála ez kimaradt – a fanatikus apa ellenére…). (Mai fejjel már csak heccből is vállalnám, de akkor restelltem, mert féltem a reakcióktól: a hátam mögötti csúfondáros vagy szörnyülködő megjegyzésektől.) Olyan szomszédaink voltak (köztük velem egykorúak, 30 körüliek), akik hiszik, hogy a csíksomlyói búcsún a Mária-szoborhoz érintett kendő csökkenti a fejfájást. És vizet vetnek, ha úgy érzik, hogy megigézték őket.
Amint azt a bejegyzésben írtam, engem nem is annyira a hitük zavar, hanem az, hogy botrányosnak tartják, a 21. században, ha pl. nem kereszteled meg a gyerekedet. Nem is a hitedet kérik számon, hanem a szokást.
Ilyen téren tehát Fletó országa akár szimpatikusabb is lehet. Nem kell az ateizmust állandóan a kommunizmussal hozni összefüggésbe (ezt teszik sajnos a kommunista országokban, persze érthető okokból, amint azt sárika leírta), nem kommunista gyökerű ez nálam. Amúgy talán Franciaország a legateistább állam Nyugat-Európában, s jól megvannak, köszönik szépen, működik vallás nélkül is az élet. Miközben zömük nem szimpatizál a kommunistákkal.
És nálunk is nagyon sokaknál tulajdonképpen vallás nélkül élnek, csak épp betartják annak bizonyos szokásait. És furcsán néznek a másikra, ha az nem így tesz.
Egyébként bevallom: egyáltalán nem szimpatikus semmiféle vallás, és nem csupán a falu-nagyváros vagy -modernitás ellentéte miatti frusztrációból, hanem mert erre a meggyőződésre jutottam hosszú évek során. Szerintem a mai embernek nincs rá szüksége, eljutott a történelmi fejlődésében odáig, hogy jól éljen nélküle. És persze tudjuk: mégsem így van, milliárdok nem fejlődtek idáig. A modernség sok helyen a kényelemben és a technikai eszközök használatában nyilvánul meg – ugyanott a fejekben a sötét középkor uralkodik. (Félreértés ne essék: nem tartok minden vallásos embert középkori sötétségben élőnek.)
március 28, 2008 at 8:42 pm
„ ezt teszik sajnos a VOLT kommunista országokban…”
Bocs, kimaradt egy szó.