„Sampon csalán” – ez áll egy sampon dobozán. A több nyelven feliratozott termék gyártói valószínűleg nem magyarok, és úgy látszik, fordításnál elégségesnek tartják, ha megnézik a szótárban: lássuk csak, hogy is van magyarul az, hogy sampon? hát a csalán? (Székelyesen: csihány – de ezt bizonyára nem írta a diksöneri.) Aztán szépen egymás mellé rakják a két szót, mindegy, helyes sorrendben-e, meg hát szóösszetételről valószínűleg nem is hallottak…
De mért is szidom a külföldi fordító-iparosokat, amikor elég végigmenni a számomra oly kedves fővárosunk (Budapest!) utcáin, és a magyar korrektor zsebében kinyílik a piros golyóstoll. A leggyakoribb hiba az, hogy különírnak olyan szavakat, amelyeket egybe kellene írni. Meg ott a legtöbbször hosszú i-vel ékeskedő szerviz (itt én írtam helyesen, röviddel, mielőtt bárki is belekötne). A Rákóczi úton pedig, közel a Blaha Lujza térhez, óriási feliratba ütköztem (legalábbis 2-3 éve még ott volt) „ÜZLETHELYSÉG”. Na, ezek szerint helyiségnévtáblát kéne írnunk.
Liberalizmus ide vagy oda, én büntetném a helytelen feliratok elkövetőjét. Egy illetékes korrektor megelőzhetné a bűntettet azzal, hogy minden készülő cégtáblát, közhasznú, tájékoztató feliratot ellenőriz, s ha valaki az ő engedélye nélkül helyezne közszemlére pannót, akkor azt megbüntetné.
Döntöttem: jelentkezni fogok Demszky főpolgármester úrnál utcai korrektornak – Grétsy és Vágó úgyse állnak már meg, egy percre se… Ha a városvezető alkalmaz, hibánként nem is kell nagy összeget felszámolnom, úgyis meggazdagszom! :) Ráadásul a város is jól jár: megszabadul az ortográfiai nyavalyáktól.