Jó ideje folyik a cirkusz a debreceni Wass Albert-szobor felállítása körül. Már tavaly nyáron elkezdődött, s most újra fellángolt a vita. Én se vagyok Wass-rajongó, regényei, elbeszélései számomra túl anakronisztikusak meg patetikusak. Nem vitatkozom a tiltakozó irodalmárokkal se a Wass-művek irodalmi értékéről. De ami felbosszantott: a Duna Tv Heti Hírmondó című műsorának február 17-i adásában nyilatkozó debreceni MSZP-s önkormányzati képviselő azt mondta, még olyan bírósági ítélet van érvényben Wass Albert ellen, amely szerint az író háborús bűnös.
Ez már megint egy olyan megnyilatkozás magyar baloldaliak részéről, ami megegyezik a románok általános véleményével. Pontosabban: a román hivatalos álláspont kritikátlan átvétele. (Internacionalista módon, elvtársékhoz illően.) Ha nem tudnák, a kolozsvári népbíróság kommunistákból állott, akiknek érdekük volt (főleg magyar) nemeseket különféle koholt vádakkal elítélni, hogy aztán rátehessék a kezüket azok vagyonára. Nem összeesküvés-elmélet, hanem történelmi tény, hogy a kommunisták abban az időben, egyéb gaztetteik mellett, ilyesmiket csináltak – Magyarországon is. Románia többször kérte az Egyesült Államoktól Wass Albert kiadatását, de az amerikaiak – mindannyiszor utánajárva a vádaknak és ennek következtében ártatlannak találva az írót – megtagadták azt.
A fent leírtakkal nem Wass írói munkásságát dicsérem, mert mint említettem, nem vitatkozom irodalmárokkal, mivel nem vagyok az. De az ügy politikai felhangjai bosszantanak. Ugyanis nemcsak hogy régi kommunisták álláspontja köszön vissza egy MAGYARORSZÁGI képviselő nyilatkozatából, hanem ráadásul a román nacionalista hatalomé is.
A magyarországi balosoknak kísértetiesen hasonló politikai félelmeik vannak, mint a román politikusoknak. Netán egy követ fújnak?
február 17, 2008
február 19, 2008 at 1:56 pm
Hát bizony, ezt is megértük. Amúgy Vass (bocsánat: Wass) Albert művei valóban fájnak irodalmi szépérzékileg, én kb a Váci Mihály kategóriába sorolom, és amióta egyszer egy dühödt falubelim azt vágta a fejemhez, hogy miféle bölcsész vagyok én éés miféle magyar, hogy nem olvasom W.Á-t, nos azóta egyszerűen képtelen vagyok akár próbálkozni is vele.
Valahogy Wass Alberttel úgy vagyok, mint Harry Potterrel: igyekszem addig húzni a nem-olvasásukat, amíg lehet, és NEM értek egyet azzal, hoyg el kell olvasni ahhoz, hogy kritizálni tudja az ember. Hát sztem nem kell 9 kötet heripotter és Istentuggyahány wassalbertkötet ehhöz. Elég pár oldal is.
De: ha már a fasisztoid magyarkodóknak nem engedem meg, hogy megmondják, mit olvassak, akkor nehogymár a nagyon műveletlen, nagyon sötét, nagyon ízlésficamos kommenyisták mondják meg, mit NE olvassak, mert azonmód szobrot avatok neki. Mármint a (ki)tiltott írónak. Olvasni akkor se fogom, mondjuk:)