A budapesti 4-es metró építése körüli újabb töketlenkedés eszembe juttat néhány tipikus magyarországi jelenséget. (A tragikomédia újabb jelenetét lásd itt.) Erdélyből nézve mindig is irritált (a nálunk évekkel ezelőtt és talán még mindig jobb helyzetben lévő) Magyarország állandó „spórlása”, a sosincspénz-szindróma. A Magyar Televíziónál is mindig emiatt siránkoztak. A román közszolgálati tévé helyzete sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnik, nincs akkora politikai és pénzügyi cirkusz körülötte, és például tíz évvel ezelőtt érdekesebbnek tűnt, mint a magyar királyi. (Szerencsére az MTV helyrejött, legalábbis pár éve számomra színvonalas műsorokat sugároz.) S akkor ott volt a ‘96-os, Hornék által leállított Expó. Mert ugyebár kis ország, kevés pénz. Olimpia se kell, mert jaj, de szarban az ország… Tetszik Hankiss Elemér ez utóbbival kapcsolatos gondolata (nem szó szerinti idézet): idealizmus nélkül nem haladna előre a világ, mindig kell egy idealista, aki megpróbálja a lehetetlent. De hát „merjünk kicsik lenni”, ugye, mint mondta másvalaki.

Egy korábban kötelet ajánló politikus nyilatkozta idén ősszel (a gárda kapcsán a Heti Válaszban): egy nemzetnek joga van az öngyilkossághoz. Hozzáteszem: a balfaszsághoz is.