Piszkapeti’s Weblog

Sokan leírták már, evidens dolog, hogy kisebbségi és többségi nacionalizmus közé ne tegyünk egyenlőségjelet. A kisebbségi nacionalizmus (ahogyan azt Will Kymlicka nevezi) önvédelmi reflex, és nem biztos, hogy minden esetben átcsap sovinizmusba. Tőkés vagy Markó, illetve Vadim Tudor közé egyenlőségjelet tenni tehát badarság. Elég csak összehasonlítani a magyar politikusok és a PRM-vezér nyilatkozatait.

Ám nem mindenki számára nyilvánvalóak a fentiek. Sajnos sok magyar is úgy látja, akárcsak a románok többsége, hogy pl. Tőkés és Vadim egyformán nacionalisták, és egy oldalon állnak. Így egyik blogolótársam is, itt. „…az erdélyi magyar politikai paletta teljesen elment a nacionalista, sőt már-már ultra nacionalista irányba” – írja Lolka.

Ő is a román hamispárhuzam-állítás csapdájába esett.

Más tapasztalataim alapján is, egyre inkább az a kép alakul ki bennem a magyarországi balliberális újságírókkal-műsorvezetőkkel kapcsolatban, hogy amikor a jobboldali témákról van szó, a román kollégáik kérdéseihez kísértetiesen hasonlító kérdéseket tesznek fel. A Kóczián Péter ügye az Echo Tv-n idén tavasszal, amikor Hantz Péterrel beszélgetett, volt az első, amikor a fenti gondolat megfogalmazódott bennem. Mintha Hantz egy román tévéadó stúdiójában ült volna, olyan kérdések hangzottak el. A felvétel megnézhető itt. (Aki még nem tudja: Kócziánt az Echo Tv tulajdonosa, Széles Gábor az adás után rögtön menesztette, és az ügy kemény vitát szült a comment.com-on.) Aztán amitől ismét felment a cukrom idén: az ATV Újságíróklub című adásában október 29-én a meghívott elemzők Tőkés választási szlogenjében („Unió, Erdéllyel”) bújtatott revizionizmust véltek felfedezni, és siettek emlékeztetni, hogy a trianoni békeszerződés nem képezheti vita tárgyát. Az RMDSZ szlogenjébe („Új honfoglalás”) nem kötöttek bele – hál’ istennek, az, szegény, megkapta a magáét a (sokszor reflexből) revizionizmust kiáltó román sajtótól-politikusoktól. Úgyhogy megvoltak a szerepek: a román sajtó az RMDSZ-re kiáltott revizionizmust, a magyarországi baloldali pedig Tőkésre. Így legalább mindegyik megkapta a magáét. Csakhogy egyikük a magyaroktól. Ugyanazt a szöveget.

Friderikusz és az ATV kormánypropagandát folytat. Ez nem lep meg, hiszen a Hír Tv meg Fidesz-szócső. A Friderikusz módszere tűnt fel az utóbbi időben: meghívottai között túlsúlyban vannak a kormányt támogató elemzők, vagy van úgy, hogy egyetlen szál vendége „társadalomelemez”, mint például a tegnap esti adásban: hogy az emberek nem fogadják el a másik fél véleményét, a reformokról se tudnak semmi konkrétumot, csak berzenkednek ellene, holott nem is biztos, hogy érintettek. (Stb.) Módszere miatt Friderikuszról a rég látott Marius Tuca jutott eszembe. Ő is így válogatta meg a vendégeit, hogy aztán az egyetlen olyan meghívottal, aki ellenkező véleményen van, felmossák a padlót. Habár Tucát felkészültség és modor tekintetében egy napon se lehet emlegetni a magyar médiasztárral, azért a fent leírtak láttán nem tudok nem asszociálni.

November 27-én, kedden reggel a Duna Tv műsorában egymással szemben ült Németh Zsolt és Szabó Vilmos. Az előbbi az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke (Fidesz), az utóbbi a külügyi és határon túli magyarok bizottságának alelnöke (MSZP). A téma a romániai magyarok választási győzelme volt. A politikus urak a „mi lett volna, ha” feletti vitájukban megfeledkeztek a műsorvezető hölgyről, aki, szegény, szóhoz se jutott. Csakhogy közben letelt a műsoridő, és nem beszéltek a jövőről, amint azt a műsorvezető is megjegyezte, amikor a végén mégiscsak szóhoz jutott. A jövő vázolása helyett Németh lepitiánerezte Szabót, amúgy egyéb izgalmas dolog nem történt, csak a szokásos Fidesz-MSZP-pengeváltás.

Példát mutattak az erdélyieknek az összefogásra.

Sokan felhördültek, hogy hogyan merészel Orbi Viki átjönni Romániába kampányolni. Nahát! Mintha az Európai Unióban ez nem lenne természetes! Elég csak Kohl kancellárra gondolni, aki 2002-ben Magyarországon a Fidesz mellett kampányolt, vagy Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke, aki 2006. október 23-án beszédet mondott a Fidesz rendezvényén. Hasonlóképpen, az európai szocialisták elnöke kiállt Gyurcsány mellett a tavalyi belpolitikai botrány idején. Mivel az Európai Parlamentben a különböző frakciók a tagországok különböző pártjait tömörítik, az Unióban természetes kell, hogy legyen a “határokon átívelő” pártpolitika. Amúgy Orbán az Európai Néppárt alelnökeként kampányolt, nem a Fidesz elnökeként.

Úgyhogy Gyurcsány is nyíltan kampányolhatott volna az RMDSZ mellett, mint ahogy az SZDSZ is, a Szabadelvű Körrel való szolidaritásra hivatkozva. Brüsszelben senki se csodálkozott volna ezen. És mi erdélyi magyarok valószínűleg megköszöntük volna nekik.

A múlt héten nyitottam meg a blogomat, de aztán mégis inkább megvártam, hogy lejárjon a kampány, nehogy bejegyzésemmel belesodródjam. No, hát örülök, hogy így ért véget. Mintha egy álom vált volna valóra! Az RMDSZ és a Tőkés kampánystábja egyaránt profi munkát végzett, gratulálok! Nem hittem volna, hogy ez lesz, de tudok örülni. Annak már kevésbé, hogy Frunda nem viselkedett úriemberhez méltóan. Míg Tőkés gratulált az RMDSZ-nek, a szenátor faragatlan megjegyzéseket tett a püspökkel kapcsolatban. Igaz, Frundának van is oka a haragra, mivel személyét támadták a kampány során. (Ráadásul a Hír Tv vasárnap, kampánycsendben kétszer is leadta a péntek esti műsorát, amelyben Tőkés beszélt egy órán át.) De attól még léteznek elemi viselkedési szabályok, amiket az ilyen pillanatok megkövetelnek. A józan hangok az RMDSZ-ben: Winkler Gyula, Eckstein-Kovács Péter, Nagy Zsolt. Ők felfogták, hogy van politikai élet az RMDSZ-en kívül is, hogy immár végképp nem lehet figyelmen kívül hagyni a Tőkés körüli csoportot, mivel az választási eredményével legitimitást, hatalmat szerzett. Az RMDSZ-nek nem szabad elbíznia magát, áll az Eckstein-Kovács Péter vezette Szabadelvű Kör sajtóközleményében, hanem szüksége van a belső reformra. Nagy Zsolt is a megegyezés híve. Akárcsak Tőkés kampánystábja, amely szerint ismét, minél hamarabb le kell ülni tárgyalni.
A fentiekre kitűnő rálátást biztosít a Transindex. És levonhatjuk a következtetéseket. A két félnek valószínűleg ezután se lesz könnyű megegyeznie (ezt Frunda magatartása sejteti), de reménykedhetünk, hogy győznek a fent idézett RMDSZ-es álláspontok. Tőkés hajlamos az együttműködésre, nem is tehet mást, hisz Brüsszelben “társaira” lesz utalva. (Az már nem olyan biztos, hogy azok is őrá.) A tét, amint azt már többen megírták, belpolitikai volt: elegendő erőt tud-e felmutatni a “Tőkés és tsai” csoport ahhoz, hogy az RMDSZ komolyan vegye őt, és tárgyalni kezdjen vele a jövő évi parlamenti választások előtt. Ez Tőkéséknek csak részben sikerült, hisz jobb tárgyalási pozíciójuk lenne, ha csak a püspök jutott volna be. Mert így megvan az esély arra, hogy a szövetség elbízza magát, és továbbra is félvállról vegye “külső” ellenzékét… Tőkés sem adja könnyen magát, így lőttek a jelenlétnek a román parlamentben, ha nem sikerül megegyezniük. Hisz mindenki tudja, hogy a románok alacsony részvételi aránya vezetett a kettős magyar győzelemhez. Még egyszer ilyen lehetőség nem adatik. Legalábbis a parlamenti választásokon biztosan nem.

A kampány tehát csak most kezdődik igazán! Hajrá, magyarok!

Székelyföldön születtem, de ejsze nem beszélek annyira székelyesen… A rommagyar sajtóban dolgozom, Kolozsváron (de nem közélettel vagy politikával foglalkozom). Hamarosan a 29. évet töltöm, előtte pár nappal indítom el blogomat, amely nem a magánéletemről fog szólni, hanem a sajtó híreire reflektálok, emellett pedig lemezkritika is belefér, elsősorban rock/metal lemezekről. És a kulturált hozzászólásokból, vitákból szeretnék tanulni.